A sört az ember készíti, a bort az Isten
Második alkalommal gyűltek össze a Promontórium Borlovagrend tagjai a Tóth József utca közelében lévő, Kossuth Lajos és Mária Terézia utcákat összekötő kis téren, hogy az elhunyt borászokra és a rend már eltávozott lovagjaira emlékezzenek a borászok jelképénél, a kezében lopót tartó borász szobránál.
– Tavaly vettük pártfogásunkba ezt a szobrot, hogy méltó helyen emlékezhessünk borász- és rendtársainkra – mondta a megjelenteket köszöntve Bitai Gergely, a Promontórium Borlovagrend közelmúltban megválasztott elnöke.
A közösen énekelt Himnuszt Ambrus Károly tárogatójátéka kísérte, majd Karsay Ferenc beszélt az egybegyűltekhez.
– A sört az ember készíti, a bort az Isten – idézte az összejövetelen Luther Mártont a polgármester, aki az idézett gondolathoz hozzátette, hogy azért bizony a borkészítéshez is kell az ember.
– Ezért is fontos, hogy emlékezzünk a borászszakma nagyjaira. Magyarország legrégebbi borászképző intézménye mellett állunk, az idén 120 éves Soós István borászati iskolánál. Egy kisvárosban vagyunk a nagyvároson belül, Budapest bornegyedében, ahol arra törekszünk, hogy visszaállítsuk a hagyományokat, hiszen már évszázadokkal ezelőtt tudta mindenki, hogy ezen a településen borhoz értő, bort szerető emberek élnek. Emlékezzünk hát, de ne szomorkodjunk, mert „a bor egy megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy Isten szeret minket és azt szeretné, hogy boldogok legyünk” – zárta beszédét egy Chaplin-idézettel Karsay Ferenc.
Sárkány Péter nemzetközi okleveles borbíráló a szobor alkotójáról, Janzer Frigyes szobrászművészről beszélt, érdekességként megemlítve, hogy az alakot egy budafoki férfiról mintázta a művész. Sárkány Péter további célokat is megfogalmazott. A szoborhoz táblát szeretnének elhelyezni a szobrász nevével, köré pergolás szőlőültetvényt telepítenének, mellette pedig elhelyeznének egy egyszerű barrique-hordót. Úgy érzi, akkor teljes lenne a kép.
A megemlékezésen a borlovagok és a kerület elöljárói koszorút helyeztek el és mécsest gyújtottak.
Tamás Angéla
